Vizsgálati módszerek

 

Míg a hallásvizsgálatok nagy többségét a szubjektív hallásvizsgálat jellemzi, addig az objektív audiometria a hallás klinikai kivizsgálásának a szerves részét jelenti. A szubjektív audiometriás vizsgálat a beteg közreműködésével történik.

Minden olyan vizsgáló módszert, ami a betegen észlelt magatartás-változásokat, reflexeket, akusztikus vagy elektrofiziológiai változásokat regisztrál, objektív eljárásnak nevezünk. A módszerrel a hallásrendszer egyes szakaszainak működéséről, fiziológiás épségéről vagy kóros elváltozásairól nyerünk információkat.

A középfülállapotokról az impedancia- (tympanometria, stapedius reflex, EFT) vizsgálattal, a cochlea működéséről az elektrocochleografia és az otoakusztikus emisszió, az agytörzsi állapotokról a BERA-vizsgálat tájékoztat diagnosztikus értékkel.

 

Hangvillavizsgálat:

A hallásvizsgálat hangvilla segítségével egy közönséges rendelőben is elvégezhető, de a pontos mérést audiológus végzi hangszigetelt fülkében, klinikai audiométer segítségével, ami pontosan a beállított hangmagasságon és hangerővel képes hangot kiadni.

Felnőtteknél a légvezetéses hallásvizsgálat a fül mellé helyezett, megszólaltatott hangvillával történik, ekkor a hang a levegőn keresztül jut a fülhöz (Rinne-teszt, amely összehasonlítja a lég- és a csontvezetést). A halláscsökkenés vagy a normálisnál magasabb hallásküszöb (a leghalkabb, még hallható hang hangereje) egyaránt jelezheti a fül bármely részének, tehát a hallójáratnak, a középfülnek, a belső fülnek, a hallóidegnek és az agyi hallópályáknak a megbetegedését.

Felnőtteknél a csontvezetéses hallásvizsgálatot egy megrezegtetett hangvilla talpának a fejhez szorításával végzik (Weber-teszt). Vezetéses halláscsökkenés esetén a rosszabbul halló fül felé lateralizál a beteg. A rezgések a koponya csontjain keresztül szétterjednek, beleértve a belső fülben a csiga csontos részét. A csigában található szőrsejtek a rezgést idegi impulzusokká alakítják, ahonnan a hallóideg viszi tovább őket.

 

Audiometria:

Az audiometria során pontosan meghatározzák a halláscsökkenés mértékét egy olyan elektronikus eszközzel (audiométerrel), amely képes meghatározott magasságú és erősségű hangok kiadására. A hallásküszöb meghatározása különböző hangokra a hangerő fokozatos növelésével történik, egészen addig, amíg a beteg már éppen meghallja a hangot. A két fül vizsgálata külön történik. A légvezetéses hallást fejhallgató segítségével mérik, a csont által vezetett hangok hallását a fül mögötti területhez (az ún. csecsnyúlványhoz) szorított, rezgések kibocsátására alkalmas készülékkel határozzák meg. Mivel a hangosabb hangokat az ellenoldali fül is érzékelheti, ezért a nem vizsgált fület a vizsgálóhangtól különböző hanggal, általában zajjal, el kell fedni. Így elérhető, hogy a beteg csak a vizsgált fülével hallja a készülék által kiadott hangot.

 

Beszédhallásküszöb-audiometria:

A beszédhallásküszöb-audiometria feladata azt megállapítani, mennyire hangosan kell a szavakat kimondani ahhoz, hogy a beteg megértse őket. A mérés során meghatározott hangerővel két szótagú, egyenletesen ejtett szavakat, általában számokat hallgattatnak a vizsgált beteggel. Azt a hangerőt rögzítik, amelynél a beteg a szavak felét jól el tudja ismételni.

 

Beszédérthetőség:

A beszédérthetőséget, vagyis a hasonló szavak elkülöníthetőségét úgy vizsgálják, hogy alig eltérő egy szótagos szavakat játszanak le. A helyesen elismételt szavak aránya vezetéses típusú halláscsökkenésnél általában a normális tartományon belül helyezkedik el. Idegi halláscsökkenés esetén ennél rosszabbak az eredmények, különösen a hallóideg vagy az agyi hallópályák károsodásakor.

 

Akusztikus impedancia-vizsgálat:

Az akusztikus impedancia-vizsgálat a dobhártya és hallócsontláncolatnak a hangrezgésekkel szembeni ellenállását nézi. A timpanometria az audiometria egyik fajtája, lényege a középfül nyomással szembeni ellenállásának meghatározása. Általában a vezetéses halláscsökkenés okainak elkülönítésére használják. A méréshez nincs szükség a beteg tevékeny közreműködésére, így gyakran használják gyermekek vizsgálatakor. Egy mikrofont és egy folyamatos hangot kiadni képes hangforrást tartalmazó eszközt illesztenek a hallójáratba. A készülék azt méri, hogy a hallójárat különböző légnyomásainál mennyi hang jut át a középfülön, illetve mennyi verődik onnan vissza. A vizsgálat eredményeként megállapítható, hogy a középfület az orrüreg hátsó részével összekötő fülkürtelzáródás, folyadék jelenléte a középfülben vagy a hangvezető hallócsontláncolat megszakadása áll-e a háttérben.

 

Stapedius reflexvizsgálat:

A stapedius reflexvizsgálat a középfül három hallócsontjának egyikéhez, a kengyelhez csatlakozó kengyelizom összehúzódásait is kimutatja. Ez az izom normális esetben az erősebb hangok hatására húzódik össze (kengyel-reflex), ezáltal csökkentve a hangvezetést és védve a belső fület. Idegi típusú halláscsökkenésnél ez a reflex gyengül vagy kiesik, ami azzal jár, hogy tartós, erős hanghatás során a kengyelizom képtelen összehúzódva maradni.

 

Otoakusztikus emisszió (OAE):

Az otoakusztikus emisszió (OAE) a cochlea szőrsejtjeinek aktív működése során keletkező hangjelenség vizsgálatára alkalmas. A külső szőrsejtek aktív összehúzódásuk során élesítik a basilaris membránon tovahaladó hullámot. A TE OAE (tranziens) emisszió klinikai jelentősége az újszülöttek hallásszűrésénél elengedhetetlen. A vizsgálat bármely életkorban pár perc alatt elvégezhető.

 

Agytörzsi válaszok vizsgálata (BERA):

Az agytörzsi válaszok vizsgálatára (BERA) mint korai kiváltott válasz alkalmas az idegi típusú halláscsökkenésen belül a hallóreceptorok vagy a hallóideg, illetve a hallópálya sérülésének differenciál diagnosztikai elkülönítésére. A hallórendszer akusztikai ingerlése - mint minden sejt működése - potenciálváltozást idéz elő, aminek latenciaideje és amplitudókonfigurációja van. A hallóideg akusztikus ingerlése következtében létrejövő agyi idegimpulzusokat mérik, majd számítógép segítségével előállítják ezek hullámmintájának képét 2000 Hz környékén.

Az agytörzsi válaszok vizsgálatát olyan betegek hallásvizsgálatára használják, akik nem tudnak vagy nem hajlandók együttműködni a vizsgálóval. Alkalmasak például csecsemők és gyermekek halláscsökkenésének kimutatására, illetve annak megállapítására, hogy a beteg nem csak kitalálja vagy eltúlozza-e a panaszait (pszichogén nagyothallás). Bizonyos esetekben a vizsgálatok fényt deríthetnek az idegi halláscsökkenés okára is. Ha felmerül a gyanú, hogy a halláscsökkenést a kisagy-hídszögleti tumoros elváltozás okozza, egyéb képalkotó eljárások (CT, MRI) elvégzése is szükségessé válik. Az agytörzsi válaszok vizsgálata alkalmas 2000 Hz környékén hallásküszöb-meghatározásra, különböző laesiók, neurológiai megbetegedések (pl. Sclerosis Multiplex) diagnosztikus elkülönítésére.

 

Elektrokochleográfia (EcOG):

Az elektrokochleográfia (EcOG) mint transtympanalisan elvezetett korai kiváltott válasz, a csiga és a hallóideg működését vizsgálja. Alkalmas lehet hallásküszöb-meghatározásra, recruitment kimutatására, otoneurológiai kórképek (Meniere-betegség) igazolására.

 

ASSR objektív hallásküszöb:

Az ASSR objektív hallásküszöb meghatározása frekvenciaspecifikus objektív hallásküszöb-meghatározás. A BERA-val ellentétben nemcsak a magas, hanem a mély frekvenciájú hangok objektív hallásküszöbét is meghatározhatjuk a vizsgálat segítségével. Egy nem kooperáló gyermek esetében meg tudjuk állapítani frekvenciákra lebontva a halláscsökkenés mértékét. Az ilyen objektív vizsgálattal kapott hallásküszöbnek megfelelően, akár csecsemőkorban, közreműködés hiányában is megfelelően beállítható a hallókészülék.

 

Recruitment (kóros hangosságfokozódás) kimutatása:

A cochleáris eredetű idegi halláscsökkenések jellemzője. A beteg fül hangosságérzékelése nagymértékben különbözik az egészséges fül hangosságérzékelésétől. A halk hangot nem hallja a beteg, de minimális hangerőemelés után hirtelen és indokolatlanul hangosnak érzi a hangot. Magyarázata a külső és belső szőrsejtek érzékenységének a különbségéből adódhat. Fowler-teszttel mérhetjük.

 

Genetika:

Egyre többet halljuk ezt a kifejezést a halláscsökkenésekkel kapcsolatban is, hiszen öröklődő nagyothallás gyanúja esetén a legkorábban kimutatható genetikai károsodást igazoló vizsgáló eljárás, vérből mutatható ki. (Connexin 26/35delG mutáció)

 

Bizonyos hallásvizsgáló módszerekkel az agy hallásért felelős területeinek rendellenességei is felderíthetők. Vizsgálható, hogy mennyire érti a beteg az eltorzított beszédet, illetve az, hogy hogyan befolyásolja a beszédértést, ha a másik oldali fülnek zavaró szöveget játszanak le. Megfigyelik, hogy képes-e a beteg a két fülével külön-külön hallott mondatrészek összerakására, és ilyen vizsgálat az is, amikor a betegnek egy hang forrását kell megállapítania úgy, hogy közben mindkét fülét más hangok is érik.

Mivel a két fülből induló idegpályák kereszteződnek és az ellenoldali agyféltekéhez vezetnek, ezért az egyik oldalra kiterjedő agyi károsodás következménye a másik oldal hallászavara lesz. Az agytörzs károsodásai azzal járhatnak, hogy a beteg képtelen lesz a mondatrészek összerakására vagy a hangforrás irányának megállapítására. A centrális hallászavarok vizsgálata közösen végezhető audiológiai és ideggyógyászati rendelőkben.

 

elérhetőségek

Debrecen, Bem tér 14.

Hajdúböszörmény, egészségügyi központ

Püspökladány, egészségügyi központ

Berettyóújfalu, Tisza István Kórház

Eger, Dobó tér 2.

Hajdúszoboszló, Szilfákalja u. 1-3.

Eger, Markhot Ferenc Kórház

Tiszaújváros, városi rendelőintézet