A fülről

 

A fül a hallás és az egyensúlyérzés szerve. Három részből áll: a külső fülből, a középfülből és a belső fülből. A külső fül feladata a hanghullámok összegyűjtése, melyeket a középfül alakít mechanikai energiává, és végül a belső fülben keletkeznek belőlük idegimpulzusok, melyek az agyba jutnak. A belső fül segít az egyensúly megőrzésében is.

 

A külső fül

A külső fül a kívülről is látható fülkagylóból és a külső hallójáratból áll. A fülkagyló bőrrel borított porc, ennek következtében merev, mégis rugalmas. Az összegyűjtött hangok a külső hallójáraton keresztül a dobhártyához, egy bőrrel borított, vékony hártyához jutnak. Ez választja el a külső és a középfület. A fülkagyló a hallójárattal együtt egy akusztikus rezonátort alkot.

 

A középfül

A középfül a dobhártyából és egy levegővel teli kis kamrából, a dobüregből áll, benne három apró hallócsonttal, melyek a dobhártyát a belső fülhöz kapcsolják. A hallócsontokat az alakjuk után nevezték el: a kalapács (malleus) csatlakozik a dobhártyához, az üllő (incus) a kalapácsot és a kengyelt kapcsolja össze, míg a kengyel (stapes) a belső fül ovális ablakával érintkezik. A dobhártya rezgéseit a hallócsontok mechanikusan felerősítik és átadják az ovális ablaknak. A középfülben két kis izom is található. A dobhártyafeszítő-izom, mely a kalapácshoz kapcsolódik, a dobhártyát tartja feszesen, a kengyelizom a kengyel és az ovális ablak között létesít kapcsolatot. Erős zaj hatására a kengyelizom összehúzódik, merevebbé válik a hallócsontlánc, így kevésbé vezeti a hangokat.

 

A középfület és az orrüreg hátsó részét összekötő kis járat a fülkürt, ezen keresztül juthat a külső levegő a dobüregbe. Nyelésnél ez a járat megnyílik, és lehetővé teszi, hogy a dobhártya két oldalán kiegyenlítődjön a légnyomás, ami fontos a megfelelő halláshoz és a zavartalan közérzethez. A fülkürt és a középfül kapcsolatából ered, hogy a fülkürt gyulladásával és elzáródásával járó felsőlégúti fertőzések (mint például a közönséges nátha) középfülgyulladáshoz vagy a dobüregi nyomás emelkedéséhez és így fájdalomhoz vezethetnek.

 

A belső fül

A bonyolult felépítésű belső fül, vagy más néven labirintus két fő része: a csigának nevezett hallószerv és a félkörös ívjáratok, vagyis az egyensúlyszerv.

 

A csiga

Két félcsőből áll, mert a baziláris hártya (vagy alaphártya) hosszában kettéosztja a csiga alakú csövet. Ezen a hártyán vannak az érzékelő sejtek. A baziláris hártyán nyugszik a Corti-féle szerv ( az a receptorszerv, ahol a belső fülön áthaladó rezgésekre válaszul idegi impulzusok jönnek létre.) Ez a szerv alakítja át a mechanikus jelet ingerületté. Az alaphártya tetején helyezkedik el. Részei: az alaphártyán nyugvó támasztó sejtréteg, a támasztósejtekből kiálló szőrsejtek sorai és egy tetőszerű, a szőrsejtekre hajló hártya: a fedőhártya. A receptorokat vagy a szőrsejteket szinapszisok kötik össze a hallóideg rostjaival. A csigában folyadék van (a levegőről a folyadékra áttevődés 99.9%-os veszteséget okozna, de a három csontocska megoldja a problémát, valamint a folyadék a vér szerepét is ellátja). A csiga hangerőt és hangmagasságot is mér.
A fül receptorai, a szőrsejtek is különböznek mind anatómiai, mind működésbeli szempontból. Egy-egy fülben kb. 15 500, két jól elkülöníthető csoportra osztható szőrsejt található: külső és belső.

 

Belső szőrsejtek

Az alaphártyán, annak a pontnak a közelében találhatóak, ahol a fedőhártya kapcsolódik a csigavezeték falához. A kb. 3500 belső szőrsejt egyetlen sorban fut végig az alaphártya teljes hosszán. Palack alakúak, és támasztósejtek veszik körül, csillószőrökben végződnek. Nem érintkeznek a fedőhártyával. A hallóidegrostok 95%-a kapcsolódik hozzájuk. A belső szőrsejtek a főszereplői a fülben lejátszódó eseményeknek.

 

Külső szőrsejtek

A 12 000 külső szőrsejt 3, 4 v. 5 sorban helyezkedik el. Hengeres alakú, és folyadék veszi körül. Csillószőrökben végződnek, érintkeznek a fedőhártyával. A hallóidegrostok 5%-a kapcsolódik hozzájuk. A külső szőrsejtek fontos, nem lineáris erősítő szerepet töltenek be, kismértékű torzítást produkálva. A külső szőrsejteknek döntő szerep jutott abban, hogy a fülnek magas a frekvenciamegoldó képessége, érzékenysége és dinamikája. 

 

A vestibularis rendszer

Az emberi test térben elfoglalt helyzetének illetve térbeli elmozdulásának megállapítására optikai, tapintási interoceptív ingerek mellett a gravitáció és a test inertiája által keltett ingerek szolgálnak. A vestibularis készülék feladata a test térbeli helyzetének, a tekintés irányának és a környezetben való tudatos tájékozódásnak a biztosítása. Az egyensúlyi állapot egyik előfeltétele a vestibularis végkészülékek harmonikus együttműködése és a kétoldali afferentáció egyenlősége. Ha bármelyik oldali vestibularis rendszer funkciója megváltozik, és így a vestibularis szinkronizáció megszűnik, az egész reflexmechanizmus, azaz az egyensúlyi állapot megszűnik. Az egyensúlyi állapot megbomlásával járó szubjektív tünet a szédülés, és bizonytalanság érzése.

 

A nyomáshullámok útja a csigában

A kengyel felől érkező nyomáshullámok végighaladnak a felfelé haladó csatornán (scala vestibulin), egészen annak végéig a helicotremáig, ahol már nincs baziláris membrán; innen a nyomáshullámok a másik félcsőbe, az ereszkedő járatba (scala tympaniba), s azon áthaladva végül a második nyílásnál látható kerek ablakon át kikerülnek a középfülben levő levegőbe. (Mindehhez a nyomáshullámnak az ezredmásodperc töredékére van szüksége.)

 

Az ingerület keletkezése

Az emelkedő járatban levő folyadék rezgései a baziláris hártyán keresztül közvetlenül átjutnak az ereszkedő járatba, s így vibrációs nyomást gyakorolnak a hajszálsejtekre (vagyis a csillószőrökre). A szőrsejtek csillói elhajlanak a mozgás (rezgőhullám) hatására, aminek következtében elektromos változások mennek végbe a szőrsejtekben. Az ily módon ingerelt szőrsejtek impulzusokat keltenek a hozzájuk kapcsolódó idegrostokban. A végeredmény egy elektromos impulzus, mely az agyba jut, az auditív kéregbe.

 

A félkörös ívjáratok szerepe: egyensúlyérzés

A három, egymással derékszöget bezáró csövet folyadék tölti ki. A fej bármilyen elmozdulása mozgásba hozza az ívjáratokban a folyadékot, az iránytól függően az egyes ívjáratokban, különböző mértékben. A csövek belsejében a folyadék áramlására érzékeny szőrsejtek helyezkednek el. Az áramlás hatására idegimpulzusokat hoznak létre, melyek tájékoztatják az agyat a fej elmozdulásának irányáról, így lehetővé teszik az egyensúly megőrzéséhez szükséges mozdulatok elvégzését.

A félkörös ívjáratok gyulladásakor például influenza vagy középfülgyulladás esetén a beteg átmenetileg elveszítheti egyensúlyérzékét, és szédülés léphet fel.

elérhetőségek

Debrecen, Bem tér 14.

Hajdúböszörmény, egészségügyi központ

Püspökladány, egészségügyi központ

Berettyóújfalu, Tisza István Kórház

Eger, Dobó tér 2.

Hajdúszoboszló, Szilfákalja u. 1-3.

Eger, Markhot Ferenc Kórház

Tiszaújváros, városi rendelőintézet